Amikor a spiritualitásról beszélek, nem egy irányzatra vagy hitrendszerre gondolok. Sokkal inkább arra a belső figyelemre, ami segít észrevenni, mi

Racionális, gyakorlati embernek mondhatom magam, aki a megoldásokat teljesen hétköznapi módon kezeli: orvoshoz megy, ha beteg, befizeti a csekket, szerelőt

Azt mondják, az emlékeket senki nem veheti el tőlünk…
Ez részben szerintem nem igaz, részben pedig nem biztos, hogy jó.
Ami nem igaz benne, hogy vannak olyan külső tényezők, amelyek igenis elvehetik az emlékeinket: romló memória, demencia, agyi történések, idősödés, trauma, stb.

A veszteség annyiféle lehet: egy családtag, vagy egy illúzió, tárgy, barátság, szerelem, munkahely,
otthon, önbecsülés ….és sorolhatnám még.
A veszteség egyszerre hiányérzet és fájdalom amely tehetetlenséggel és dühvel is párosulhat.
Ott dobol az ember agyában ezernyi kérdés: miért történt, és mi lesz ezután, hogyan bírom ki, mi lett
volna, ha….?