Amikor a spiritualitásról beszélek, nem egy irányzatra vagy hitrendszerre gondolok. Sokkal inkább arra a belső figyelemre, ami segít észrevenni, mi történik benned akkor is, amikor látszólag csak döntéseket hozol, dolgozol, haladsz – vagy éppen elakadsz.

A tapasztalatom az, hogy a legtöbb nehézség nem abból fakad, hogy ne tudnánk, mit kellene tenni, hanem abból, hogy eltávolodunk önmagunktól. Ilyenkor megjelenik a feszültség, a bizonytalanság, a kifáradás. A spiritualitás számomra nem megoldás ezekre, hanem egy mód arra, hogy újra kapcsolatba kerüljünk azokkal a finom jelzésekkel, amelyeket addig háttérbe szorítottunk.

Amikor velem dolgozol, nem fogok kész válaszokat adni. Inkább teret tartok ahhoz, hogy te magad tisztábban lásd, mi zajlik benned. Gyakran elég megállni egy mondatnál, egy érzésnél, egy kimondatlan kérdésnél – mert ott van az a pont, ahol valóban történik valami. Nem siettetlek, és nem akarok „megoldani” téged.

Az intuíciót és az empátiát tudatosan használom. Sokszor hamar érzékelhetővé válik számomra, ha valami nincs összhangban benned, de ezt nem kijelentésként hozom be, hanem meghívásként egy közös ránézésre. A cél nem az, hogy rám figyelj, hanem az, hogy újra megbízhatóvá váljon a saját belső iránytűd.

Fontos számomra az is, hogy a spiritualitás ne legyen menekülés. Nem old fel mindent, nem magyaráz meg mindent. Inkább segít különbséget tenni aközött, amin változtatni kell, és aközött, amit érdemes megérteni és beépíteni. Egy elakadás, egy kiégés vagy egy irányváltás sokszor nem kudarc, hanem jelzés.

Ha hozzám jössz tanácsért, egy olyan térbe érkezel, ahol lehet lassítani, őszintének lenni, és nem kell erősebbnek mutatnod magad annál, ahol most tartasz. Hiszem, hogy a valódi változás nem nagy felismerésekből, hanem csendes, következetes belső munkából születik. Ebben a folyamatban vagyok melletted – figyelemmel, tisztán, emberként.